Prológus

Sziasztok! :)
Hát megjött a prológus ideje is! Remélem, hogy tetszeni fog, és lesz egy-két rendszeres olvasóm! ;)
Kommentároknak BORZASZTÓAN örülnék. Nem harapok meg senkit! :)
Jó olvasást!
xoxo.: Faith



- Jane! Siess már! Elkésel az iskolából! - hallottam anyut a földszintről - Az első napon! - mondta tovább.
- Jól van, na! - puffogtam, és felültem az ágyamban. Semmi kedvem nem volt iskolába menni. Ideköltözni sem akartam, tökéletesen elvoltam Párizsban, köszönöm. Lassan a szekrényemhez vánszorogtam, és kivettem az egyik kedvenc pólóm, és egy szürke kardigán féle valamit. A fürdő felé menet lekaptam a szárítóról a farmerom, és az alsóneműm. A reggeli kómámmal odaértem a fürdőhöz, csak volt egy kis probléma. Be volt zárva az ajtó. A fülemet az előbb említett térválasztóra szorítottam, és minden erőmmel hallgatóztam, majd meghallottam a várva várt hangot.
- ADAM! HÚZD KI A HÁTSÓD A FÜRDŐBŐL! ÉN IS KÉSZÜLNI SZERETNÉK!
- Nyugi húgi. - hallottam bentről - Pillanat... - ettől csak még jobban felment benne a pumpa, és ököllel verni kezdtem az ajtót.
- Adam... - szólaltam meg fenyegető hangon - TAKARODJ KI! - és, hogy megerősítsem szavaim súlyát, bele is rúgtam az ajtóba.
- Hohoho, Jane drágám! Nem kéne szétverni a házat.. - csóválta a fejét anyu, majd komótosan tovább sétál a szobájuk felé, hogy felébressze aput. Ahh.
- Adaaaaaaaaam... - nyöszörögtem, miközben már a fejemet vertem az ajtóba - Adammm...
- Oké, rendben, tiéd a fürdő! - vágódott ki az ajtó , és megjelent a bátyám fésűvel, és zselével a kezében. - Csak ne visíts tovább... - mondta, és betrappolt a szobájába. Én elégedett mosollyal az ajkamon léptem be a fürdőbe, és láttam neki a készülődésnek. Amint végeztem ,  még beszaladtam a szobámba a tatyómért, majd a lépcsőn lefelé szaladva  nyomtam egy puszit apa arcára, aki éppen kávéjával igyekezett fel. Beléptem a konyhába, elvettem anyutól az uzsimat, és Emmát az ajtó felé kezdtem taszigálni. Gyorsan felkaptam a kék sapim és a bőrdzsekim , majd az ajtót becsapva magunk mögött vágtam neki london utcáinak. Emmát elkísértem az iskoláig, és ezután én is elindultam az enyém felé. Ahogy közeledtem egyre több, velem egykorú diákot láttam az iskola felé igyekezni, a már összeszokott társaságukkal.  A nagy kapu előtt megálltam egy pillanatra, és felpillantottam a nehéz kovácsoltvas betűkből kiírt iskola névre: William Blake High School 
 

Vettem egy mély levegőt, mosolyt festettem az arcomra, és beléptem a kapun..
Show time!